A történet legszomorúbb része a tisztesség elvesztése. Az alelnök elmondása szerint olyan vádakkal próbálják befeketíteni a helyi vezetőket, amelyekről mindenki tudja, hogy nem igazak. A pártközpont állítása, miszerint „tiszás” tagok zsaroltak volna, nemcsak valótlan, de egyenesen arculcsapása mindazoknak, akik évtizede hűségesen kitartottak a párt mellett. Amikor a vezetés hazugságokkal próbálja meg bemocskolni egy évtizedes munkatárs becsületét, az nemcsak morális csőd, hanem az emberi kapcsolatok végleges elárulása is.
Az igazi szíven ütő pillanat az, ahogy a közösség a sajátjait kezeli. Az alelnök beszámolója szerint egyik pillanatról a másikra, mindenféle magyarázat nélkül zárták ki azokat, akik eddig a közösségért küzdöttek. Facebook-oldalakhoz való hozzáférést elvenni, csendben, a háttérből „kivégezni” valakit – ez nem az a közösség, amihez annak idején az emberek csatlakoztak. Sok hűséges párttag most azzal szembesül, hogy a lojalitás ára az önbecsülés feladása: vagy kussolnak és tűrnek, vagy ők is célpontokká válnak.
A választóvonalat végül az alelnök húzta meg a saját bátorságával: „Zárjatok ki engem is!”. Ez a mondat nemcsak egy politikai döntés, hanem egy utolsó segélykiáltás az elvek védelmében. Ezzel a bátor gesztussal végleg elvált a tisztesség és a hatalmi játék. Kecskemét népe pedig látja a mintázatot: ha egy politikai közösség a saját hűséges embereit képes egyik napról a másikra elárulni és megsemmisíteni, akkor mi garantálja, hogy a szavazóival, az emberekkel nem tenné ugyanezt? A bizalom elszállt, és a kérdés már csak az, mi marad egy olyan pártból, amelyik saját magát emészti fel?
Vizslató
(Forrás: Dr. Siposné Bodrozsán Alexandra Facebook - oldala)
