A friss hírek és felmérések szerint a DK népszerűsége ma már csak 2-3% körül mozog, ami azt jelenti, hogy a párt a bejutási küszöb szélén táncol. Ebben a helyzetben egy helyi jelölt, aki látja, hogy nincs esélye, és inkább félreáll egy népszerűbb ellenzéki javára, egyszerűen csak a józan eszére hallgat. Dobrev Klára azonban ezt a lépést árulásnak nevezi. Ezzel a viselkedéssel elterelheti a figyelmet arról a tényről, hogy a pártja rengeteg szavazót veszített az utóbbi időben, és már nem ők diktálják a tempót.
A kecskeméti jelölt látványos politikai „kivégzése” szerintünk egyfajta üzenet, egy „selyemzsinór” a többi DK-s jelöltnek országszerte. A pártvezetés ezzel azt üzenheti: aki nem engedelmeskedik a központnak, és a választók akaratát nézi a pártlogó helyett, az repül. Ez egyfajta politikai túszhelyzet, ahol a jelölteknek nem a választóik felé kell elszámolniuk, hanem a pártközpont felé, különben jön a büntetés. Úgy tűnik, a cél az, hogy senki más ne merjen visszalépni, még akkor sem, ha ezzel a Fidesz győzelmét segítik elő.
Ez a keménykedő stílus azonban visszafelé is elsülhet, hiszen a választók a szavazófülkében nem a pártfegyelmet, hanem a változás esélyét nézik. Dobrev Klára „példamutatása” szerintünk inkább a kétségbeesés jele: egy olyan párt képét mutatja, ahol már csak fenyegetéssel lehet rendet tartani. Aki ma a DK színeiben indul, az nemcsak az ellenfeleivel küzd, hanem a saját főnökeivel is. A kecskeméti eset után minden jelölt tudja: ha a józan észre hallgat a pártutasítás helyett, rá is várhat a selyemzsinór.
Vizslató
