Mivel a városvezetés képtelen volt valódi ipart és tőkét vonzani a településre, a kieső bevételeket a legegyszerűbb – és egyben legkárosabb – módon pótolják: egyre súlyosabb helyi adókkal terhelik a vállalkozásokat. Ahelyett, hogy támogatnák a munkahelyteremtőket, a fideszes városvezetés fejőstehénnek tekinti őket.
Ez az adóprés azonban nem a közösség javát szolgálja. Miközben a város kasszája üres, a helyi fideszes elit látványosan gazdagodik. A beszedett adók nem a város jövőjét, hanem egy politikai rendszer működését finanszírozzák, miközben valódi fejlesztések alig történnek. A szomszédos városokban az ipar és az ésszerű gazdaságpolitika erősíti a közösséget – Nagykőrösön viszont a vállalkozásokkal fizettetik meg a vezetés hibáinak árát.
A következmények ma már minden nagykőrösi számára érezhetők. Ezért zárva a strand, ezért bontották el az Arénát, és ezért maradt el a vízhálózat létfontosságú felújítása is. A város infrastruktúrája szemmel láthatóan romlik: az utak állapota egyre rosszabb, a fejlesztések helyett pedig sokszor a meglévő értékek felszámolása történik. Ha nincs erős helyi ipar, és a meglévő vállalkozókat is elriasztják a magas adókkal, akkor marad a leépülés: bezárt intézmények, elmaradó beruházások és üres ígéretek. Végső soron Nagykőrös mai helyzete nem a véletlen műve, hanem döntések következménye. Amíg a városvezetés nem a gazdaság újraindításában, hanem a vállalkozások sarcolásában és a politikai elit gyarapodásában látja a megoldást, addig a lejtmenet folytatódik. Zágráb Nándor figyelmeztetései ugyanakkor arra is rámutatnak: létezik más út. Egy olyan Nagykőrös, amely nem adóemelésekből él, hanem saját iparából, vállalkozásaiból és munkahelyeiből. A kérdés már csak az: meddig tűri még a város közössége, hogy a környező települések elhúzzanak mellettünk, miközben nálunk csak az adók nőnek, a szolgáltatások romlanak, a fideszes elit pedig gyarapodik.
Vizslató
