Lázár szerint a Fidesz mára két részre szakadt. Az egyik csoport azokból áll, akik még mindig a zsákmányosztásban érdekeltek: pozíciókban, pénzben, utolsó előnyökben. A másik csoport már a menekülési útvonalat keresi: érzik a talajmozgást, és a vereség utáni felelősségre vonástól tartanak.
Az üzenet világos. A rendszer belső motorja már nem egy közös jövőkép, hanem az egyéni túlélési ösztön. A politikai gépezet nem azért akadozik, mert elfáradt, hanem mert a fogaskerekek közé beékelődött az egzisztenciális szorongás.
Beszédes az is, ahogyan Lázár kezeli a konkrétumokat. Amikor az újságíró neveket kér, elzárkózik. A „mindenkire vonatkozik” válasz azonban valójában mindenkit gyanúba kever. Ez a bizonytalanság fenntartása a hatalom klasszikus technikája: tartsd félelemben a sajátjaidat is, hogy ne legyen erejük szembefordulni.
Konklúzió: Lázár szavai azt jelzik, hogy a Fidesz legnagyobb ellenfele ma már nem az ellenzék, hanem a belső pánik. A győzelembe vetett hitet felváltotta a bénító kérdés: mi lesz, ha vége van?
Vizslató
