Van az adventnek egy olyan estéje Nagykőrösön, amikor minden egy kicsit lelassul. Amikor nem sietünk haza, amikor csendesebbre vesszük a gondolatainkat, és hagyjuk, hogy a zene vezessen. Az Adventi Hangverseny évről évre ilyen pillanatokat hoz – és idén sem volt ez másként.

Ahogy Friedrich Nietzsche fogalmazott:
„Zene nélkül az élet tévedés volna.”
Ezen az estén ezt minden jelenlévő pontosan érezhette.

A Weiner Leó Zeneiskola növendékei és zenepedagógusai ismét ünneppé varázsolták az estét. A színházterem megtelt, nemcsak emberekkel, hanem várakozással, meghittséggel és azzal a különleges hangulattal, amit csak a karácsony közeledte tud megteremteni.

Az est egyik meghatározó pillanata volt, amikor a kórus és a hangszeres kíséret megszólaltatta az „Ó, gyönyörű szép”, az „Angyal énekel” és „A pásztorok” dallamait, majd modern lendülettel csendült fel a világszerte ismert Carol of the Bells. A fúvószenekar könnyedebb hangvételt hozott: a Rock for Daddy, valamint a Surfin’ U.S.A. játékos, mégis igényes feldolgozásai mosolyt csaltak a közönség arcára.

A hagyományos hangszerek sem maradtak háttérben: a citerások magyar karácsonyi népdalokkal idézték meg az ünnep gyökereit, míg a furulyaegyüttes Oscar-díjas filmzenékkel – köztük a Moon River és a White Christmas dallamaival – varázsolt bensőséges hangulatot a terembe.

A vonósok előadásában Yiruma River Flows in You című műve csendes, elmélyülő pillanatot teremtett, a fuvolaegyüttes Leonard Cohen ikonikus Hallelujah-ja pedig sokak számára az est egyik legmeghatóbb pontja volt. A meglepetésként felcsendülő Jingle Bells játékos könnyedsége szépen oldotta az érzelmeket. A kétkezes zongorajátékban Johann Sebastian Bach Pastoráléja, valamint a Karácsonyi pásztorok darabja méltó keretet adott az ünnepi műsornak.

Ez az este nem csupán koncertről szólt. Sokkal inkább arról, hogy a zene összeköt generációkat, tanárt és diákot, fellépőt és hallgatót. Arról, hogy az advent nem csak várakozás, hanem ajándék is – ilyen esték formájában.

Szabóné Pálhegyi Krisztina