Hiába mutatják a statisztikák, hogy egyre magasabbak a keresetek, a legtöbben a pénztárnál mégis azt érzik: a fizetés valahogy nem ér annyit, mint régen. A térségünkben élők számára is mindennapos tapasztalat, hogy egy nagyobb bevásárlás után kevesebb marad a pénztárcában, mint amire számítottak – pedig papíron minden rendben lenne.

A legfrissebb adatok szerint augusztusban országosan 14–15 százalékkal nőttek a bruttó átlagkeresetek, és a reálkeresetek, vagyis az inflációval korrigált fizetések is 5 százalék körüli pluszban vannak. A Telex, az ING és a Fizetesek.com friss elemzései is azt mutatják, hogy a béremelkedés főként a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének, valamint a munkaerőhiány miatt megnövekedett bérversenynek köszönhető.

A gond csak az, hogy ez a növekedés a legtöbb háztartásban nem kézzelfogható. A boltok polcain továbbra sem olcsó a kenyér, a hús, a tejtermék vagy a zöldség, és a legtöbben azt érzik, hogy egy-egy nagybevásárlás mostanában 20-25 ezer forinttal többe kerül, mint tavaly ősszel. A KSH szerint ugyan az éves infláció 3–4 százalék körül van, de a valóságban ez inkább 8–10 százaléknak tűnik, ha az ember a saját kosarára néz.

A helyi piacokon és boltokban is sokan mondják: igyekeznek spórolni, olcsóbb márkákat választani, ritkábban venni húst, vagy csak annyit, amennyire tényleg szükség van. Nem az a gond, hogy nincs mit venni, hanem hogy mindennek súlya lett. Még a kis kényeztetések – egy jó süti, egy új ruha vagy egy esti vacsora – is jobban meggondolandók lettek.

A szakértők szerint a bérek és az infláció mostanra kezdenek újra egyensúlyba kerülni, de a korábbi évek nagy drágulása akkora rést ütött a pénztárcákon, hogy ezt egy évnyi növekedés még nem tudta befoltozni. Az ING közgazdászai arra figyelmeztetnek, hogy ha a bérek tartósan gyorsabban nőnek, mint a termelékenység, az újra elindíthatja az áremelkedéseket. Vagyis hiába jó érzés a magasabb fizetés, ha a kasszánál ugyanott tartunk, mint előtte.

A térségünkben is sok család, fiatal pár és nyugdíjas érzi, hogy a hónap végi mérleg még mindig feszes. Aki teheti, előre tervez, listát ír a bevásárláshoz, figyeli az akciókat, és próbál tudatosan költeni. A legtöbben reménykednek benne, hogy az év végéig tovább erősödik a pénzük vásárlóereje, és végre nemcsak a statisztikákban, hanem a mindennapokban is érezhető lesz, hogy tényleg jobban élünk, mint tavaly.

Mert bár a számok most biztatóak, a hétköznapok valósága még mindig inkább arról szól, hogy minden forintot kétszer is meg kell forgatni, mielőtt elköltjük.

Szabóné Pálhegyi Krisztina