Szilveszter éjjelén úgy elgondolkodtam,
Jó volna a szívünkbe, lelkünkbe egy kis nyugalom.
A városban gyönyörű díszítés, házakon ezernyi fény,
Asztalon pezsgő, virsli, kint csendes, csillagos éj.

A kormány betiltotta a tűzijáték árusítását,
Ne használják! Arra kérte az ország lakosságát.
Azt gondoltam, mi szófogadók vagyunk,
A kötelezettségünket tisztelettel betartjuk.

A kormány kérése sajnos most nem teljesült,
Sok család idege, a kutyája is megsérült.
Ha a pénzt a szabálysértésért mind összeszednék,
Vele az egészségügyi dolgozókat segíthetnék.

Ha az elpuffogtatott tízezreseket jótékony célra adnák,
Szegény gyermekeknek boldoggá tették volna a karácsonyát.
Ma már úgy látszik nem mindenkire hat a szép szó,
Egyesek csak azt csinálják, ami nekik nagyon jó.

Gyermekkorom szilvesztere jut nekem eszembe,
A világháború szörnyűségei sebet ütöttek szívembe.
Puskaropogás, robbantások, bombázás volt a tűzijáték,
De én a jövőben mindenkinek boldog új évet kívánnék.

K. Tóth István