A tőzsdére azért van szükség, hogy tőkét biztosítson olyan vállalatok, vállalkozások részére, melyek pillanatnyilag nem rendelkeznek ötletük megvalósításához elegendő pénzzel.
Megállapíthatjuk tehát, hogy Soros György vagyonát tulajdonképpen ilyen kockázatos befektetéseknek köszönheti, melyekben sikeres volt, és jól érzékelte azt, hogy az adott szituációban melyik vállalkozás lesz eredményes, tehát egyáltalán nem bűnöző.

Diplomáját Londonban szerezte a gazdasági és politikai tudományok egyetemén. Közel tíz éven keresztül dolgozott tőzsdei alkuszként, és értékpapír elemzőként, tehát értett ahhoz, amit csinált.
Egyébként, csakhogy megjegyezzük, Orbán Viktort és a fél Fidesz mostani vezetőgarnitúráját Soros-ösztöndíj biztosításával ő képeztette ki külföldi egyetemeken, melyekhez értelemszerűen az angol nyelvtudás megszerzése is párosult, bízva abban, hogy a rendszerváltáskori fiatalemberek nincsenek megfertőzve a szovjet kommunisztikus eszmékkel.
Soros György ma már elmúlt kilencven éves, és ennek ellenére azt állítja róla a Fidesz vezérkar, hogy ő irányítja az Európai Uniót, ami azért túlzásnak tekinthető egy ilyen idős embertől, aki ráadásul magyar-zsidó származású, és természetesen gazdagnak is mondható.
 

Soros György azóta vált közellenséggé, hogy a Fidesz összekapcsolta a migráció jelenségével személyét. Szó, ami szó, a fejlett nyugat-európai országok nemzetszaporulata, beleértve a magyart is, elég gyatrának mondható, és bátran kijelenthetjük, hogy fogy Európa népe. A migráció ezen segíthetne, és ezt vallja Soros György is.
Emlékezzünk csak, a Fidesz az úgynevezett letelepedési kötvények kibocsátásával több tízezer embert telepített le hazánkban, zömmel távol-keletieket, kínaiakat úgy, hogy ezt milliárdos haszon bezsebelésével tette.
Úgy tűnik a Fidesz számára a gazdag migráns jó migráns, a szegény migráns pedig fulladjon a Földközi-tengerbe.
 

A mostani politikai vihar, mely a jogállamiság körül kirobbant az EU-ban, és Lengyelország, valamint Magyarország részéről vétóval fenyegeti a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállítást, valamint a hétéves költségvetést is, egyáltalán nincs összefüggésben a migrációval, mint ahogyan ezt a magyar kormányzati politika szándékosan összemossa.

Nem tudhatjuk, hogy mi lesz ennek az úgynevezett vétónak a kimenetele, de azért megjegyezhetjük, hogy a lengyel-magyar történelmi együttműködésnek nem ez lesz a legszebb példája, ha történetesen a vétó megvalósul a huszonöt tagállammal szemben.

Emlékezzünk csak Bem apóra, az 1848-49-es szabadságharc lengyel tábornokára, vagy arra, hogy amikor a II. Világháborúban a németek lerohanták Lengyelországot, az akkori Magyarország menedékjogot adott az onnan elmenekülő lengyeleknek. Van is egy mondás, melyet mind a két nép ismer: „Lengyel, magyar - két jó barát, együtt harcol, s issza borát!”
Nos, bízvást kimondhatjuk, az együtt történő vétó, ha megtörténik az Európai Unióban, egyáltalán nem válik dicsőségére a két nemzetnek, nem beszélve arról, hogy nagyon keserű lesz az a kupa, amelyet együtt kell majd kiinni.

Kocinkó