Családunkban az esték vidám bensőséges hangulatához hozzátartoznak a „Bandó” mesés versek. Állatbarátként, macskatartóként jól ismerjük a cicák viselkedését, de mindezek versbe öntve például A Hetvenhét macskajaj című könyvben hihetetlen vidám perceket szereznek, annál is inkább, mert a rímekbe szőtt macskajellemzés mögött olykor-olykor magunkra is ismerünk.

Heti Hírek (HH): Mikor és hogyan kezdődött a „kapcsolata” a gyermekirodalommal, a versekkel?
Nagy Bandó András (NBA): Kezdem szülőfalum, Deszk általános iskolájával, ahol az ünnepségek versmondója voltam, aztán a szavalóversenyek győztese. Ekkoriban is írtam „verseket”, persze csak próbálkozások voltak, melyekből egy tucatnyi meg is maradt, melyeket másolatban elhelyeztem a Százszorszép című válogatott verseskötetemben is, vállalva minden ódiumát. A középiskolámban folytatódott az irodalommal formálódott kapcsolatom, ekkor amatőr színpadok csapatát erősítettem, és persze verseket is írtam és mondtam is, meg hát faltam a versesköteteket, klasszikusainkat és másokat. Lehet, észre se vettem, annyira természetesen alakult így, hogy előadó énemből íróvá fejlődtem. Volt mondandóm, témám, működött a belső késztetés, nem álltam ellent. Az első verseskötetem, a Madarak tolláról (gyerekeknek és felnőtteknek) 16 éve, unokám születésekor lett teljes, a Jelenkor adta ki, egy évre rá a másodikat, a Fából vasparipát is. Két év múlva már működött a kiadóm, a Szamárfül, és így már a többi kötetem én jelentettem meg. Eközben már tankönyvekbe is bekerült pár versem, több kötetbe beválogattak a verseimből, CD-re kerültek a Szélkiáltó és az Énekmondó által megzenésített verseim, aztán Halász Jutka CD-jére is fölkerült 5 versem, később a Kalákás Radványi Balázs zenésített meg 24 versemet, s ezeket én énekeltem föl a Kalákával, a Tölgyből van a fakutya című CD-re. Azóta már legalább egy tucat más CD is készült a verseimből, szóval ott vagyok az élbolyban. A járvány kezdetén kis karantén-színpadot indítottunk, Gvendolinnal, a 10 éves kislányommal mondunk verseket, sőt, pár hete irodalmi oldalunk is van a Facebookon Bandó és Gvendolin a vers-sarokban címmel. Sok ezren nézik-hallgatják a verseléseinket. Ez egyfajta irodalmi misszió, és persze segítség is, szülőknek, óvónőknek, pedagógusoknak, meg hát örömforrása a szépre és jóra nyitott gyerekeknek. Minden pénteken posztoljuk a legújabb verscsokrunkat, már várják is a kedvelőink.

HH: Mennyiben más gyermekeknek írni, mint felnőtteknek?
NBA: Azért írom oda a versesköteteim és meséim címe alá, hogy gyerekeknek és felnőtteknek, mert tudom, hogy ezek nem „gyerekversek”, hiszen egyiket sem gyerek írta, és úgy gondolom, először a felnőtteknek kell jó ízléssel és hozzáértéssel kiválasztani a jó köteteket, s a jó verseket, s csak azután mondani el a kicsi gyermekeknek, vagy elmondatni a nagyobbacskákkal. A jó vers kortalanul jó, a dedózást a felnőtt utálja, a gyerek meg unja, és meg sem szereti. Minden versemnek dalolható ritmusa van, ez is fontos: a gyermek dalnak hallja, és jobban szereti, mert akár tapsolni vagy dobogni is lehet a ritmusát. Ennek köszönhető az is, hogy sokan zenésítették meg már a verseimet, a ritmikus versek a zenészek kedvencei.

HH: Milyen visszajelzései vannak és azokat elsősorban a gyermekektől vagy a szülőktől kapta?
NBA: Gyakran küldenek videót, melyen láthatom, ahogy a gyerekek a szavalóversenyen adják elő a versemet, tudósítanak az eredményes szereplésükről, de kértek is tőlem verset, volt, akinek írtam egyet.

HH: Melyek a legsikeresebb gyermekkönyvei?
NBA: Verses mesém, A hangyabanda nagy kalandja elnyerte az Év könyve 2013 díjat, ez siker, persze. De: A táltossá lett kiscsikót és A világjáró kiscsikót, A Kiskalácsai királyság című hétestés mesémet és a Nagyapám és a vakond című mesémet is újra kéne nyomtatnom, egyikből sem maradt egy darab sem. Ez is siker. Most A kis herceg visszatért a nagy kedvenc, ezt már hatéveseknek olvashatják a szülők, de a felnőttek számára is élvezetes olvasmány. Most épp Tokióban tárgyal egy kiadóval az a barátom, aki japánra fordította. A Csodás Kapolcs és A Varázspadlás lakói ugyanúgy hangos könyvek is, mint a hangyás könyv, ezeket is sok ezren hallgatják, ez is siker.

HH: Dolgozik-e most valami új gyerekkönyvön?
NBA: Nagy Cirkusz címmel kész egy kötet, Bodrogi Éva grafikusművész gyönyörű rajzaival, sajnos a járvány megtorpedózta a kiadását. Ebben a cirkuszművészeket mutatom be egy-egy versben, és prózában olvasható a cirkusz történelme, meséje. Ünnepeink versei a másik kötet, amihez Éva rajzolt, ebben minden ünnep kapott egy verset, adott napon elővehetők, s elmondhatók.

HH: Milyen tanácsot adna a szülőknek, hogy szerettessék meg a gyermekekkel az olvasást, a verseket?
NBA: A példaadás számít, a tukmálás nem használ. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei olvasnak, ő is olvasni fog. Ha kicsi korában verselnek neki, skandálva, szinte dalolva, akkor versbarát lesz belőle. Ha a szülő nem tud verselni, kudarcos időszak lesz, és a gyerek nem is fogja érteni, mi a szép és jó a versben és a verselésben. Téved az a szülő, aki azt gondolja, hogy nincs erre szüksége a gyereknek, ő is táncolni jár(t), a mozgás ritmusra történt, falábú pasihoz nem vonzódik egy táncos lábú nő. A régi anyák és nagymamák dalolásztak a gyerekeknek, ösztönből, és mert tudták, mennyit ad a ritmikus beszéd vagy dalolás. Kodály azt mondta, a gyerek zenei nevelése a fogamzásakor kezdődik. Várandós anyukáknak mondom: tessék verselni, dalolni, a 3-4 hónapos magzat már érzi a dallamot.

HH: És mit gondol rólunk, felnőttekről? Verselünk? Olvasunk?
NBA: Legnagyobb gondnak azt látom, hogy a mókuskerék-tempó még a könyvbarátok kezéből is kiüti a könyveket, aki pedig hosszabb ideig nem olvas, az „elfelejt” olvasni, elfelejti a technikáját, és fárasztja még a betűk nézése is. Az értelmiségiek olvasnak, ők is kevesebbet, mint kellene, vagy mint amennyit szeretnének, de a melósok nagyobbik hányada semmit sem olvas. És a gond: ez a jókora réteg éppúgy dönt a demokratikus választásokon, mint az irodalmat és közéleti írásokat olvasó, azaz az önmagát képző „kisebbség”. Kiművelt emberfőkre van szükség, örök igazság, mégsem ezekből van több.

HH: Mondjon pár mondatot a nekünk szóló köteteiről.
NBA: A legnagyobb siker a Sosemvolt Toscana című regényem, de a nyomában lépdel a Míg meg nem haltak és az Arankakor című kötetem is, utóbbiban egy általam fölolvasott 9 órás hangoskönyv változat is található. A humorista életművem a 800 oldalas Egyedül állok-ban összegződött. Az András könyve I-II. és az Isten bikiniben filozofikusan, de derűvel is szól a hit világáról. A Könyv azoknak, akik utálnak olvasni és a Murphy-módra írt teniszes könyv rendkívül poénosak.

HH: Csak a saját könyveit adja ki?
NBA: Nagyrészt igen, de 6-7 könyvet jelentettem meg másoktól is. Ezek közül kiemelem Gazdag László nyugalmazott egyetemi docens A fejlődés természetrajza – Civilizációk című könyvét, mely hallatlanul olvasmányosan vezeti végig az olvasót a világtörténelmen, folyton megkérdezve: miért történt egy-egy dolog úgy, ahogy történt, miközben történhetett volna másképp is. A web áruházunk egyik kedvence, úgy tűnik, ez a széles spektrum sok olvasót izgatott föl.

HH: Apropó, webáruház: mindig „nyitva van”? Hogy rendelhetnek Önöktől könyveket?
NBA: Akik benyitnak a www.bando.hu oldalunkra, és volt már dolguk hasonlóval, könnyen megoldják. Aki nem boldogulnak, elég, ha írnak a bandoszamarfulkiado@gmail.com–ra, és megoldjuk. Segítek választani gyerekkönyveket, korosztályhoz igazítva, és dedikálva küldjük a köteteimet.

HH: Tudhatjuk, melyik lesz a legközelebb megjelenő kötete?
NBA: Mintegy 400, egyenként 25 soros tárcát, novellát, krokit írtam, ezek pont egy könyvoldalon férnek el, és valószínűleg ez lesz a könyv címe: Egyoldalúak.

Szeretnénk Olvasóink figyelmébe ajánlani Nagy Bandó András műveit, elsősorban gyermekeknek, családoknak szánt költeményeit, ezért havonta „Bandó verssarokkal” jelentkezünk, és feltüntetjük azt is, hogy melyik könyvben találhatja az aktuális „rímes gyöngyszemet”.

K.Zs.B.T.