booked.net

Hírdetés

2018. december 10., hétfő 14:33

Emlékezetemben sokszor látlak téged, Margó.

Mindig buzgott benned a tenni akarás, a család, a közösség, és az emberek szeretete. Mindig, mindenkihez volt egy kedves szavad, érdeklődő kérdésed és egy életre szóló tanácsod.

Számomra mindig gondtalannak és elégedettnek tűntél, bár kék szemed fénye az utóbbi években, mintha megtört volna. Egyre gyakrabban fényképeket mutattál, melyen láthattuk a közös emlékeket veled, a sí tábort, a nyári nyaralásokat, egyszóval a múltat, de a jelent is.

Akkor én még nem vettem észre, hogy te már akkor összegezted életed, s búcsúztál tőlünk…

Betegséged alattomosan, és napról napra emésztette sportban edzett testedet, hiszen testnevelő tanár voltál, és fogyasztotta lelkierődet. Most értettem meg, hogy te már akkor is tudtad, hogy ebben a reménytelen és kilátástalan küzdelemben bizony alul fogsz maradni…

Pedig egész életedben küzdöttél és győztél, főleg a sportban, de magánéletedben is érvényesítetted akaratodat, s elérted kitűzött céljaidat. Életed, mely nyitott volt, s az egész világot magához ölelte, bizony egyre csak szűkült a betegséged alatt. Előbb egy nyugdíjas otthonra, később annak egy szobájára, aztán már csak az életben megfáradt testednek oltalmat adó ágyadra…
Lelked nem tudta elviselni, hogy te már nem az vagy, aki voltál, egy életerős, fizikummal megáldott nő, mert tudtad, és érezted, hogy egyre sorvadó tested cserben hagy téged. Csendesen adtad fel ezt az utolsó küzdelmet, amit mi, egyszerűen csak életnek hívunk.

Anyák napját követően hagytál el bennünket. Végakaratod az volt, hogy Miskolcon temessenek el, abban a városban, melyet te választottál magadnak, bár Nagykőrösön születtél, és ahol, mint mondtad, hegyek és vizek vannak, és ahol mindig is szabadnak, tevékenynek érezhetted magad.

Borús napon temettünk, és kísértünk el utolsó utadra Miskolcon. Amikor a hamvaidat tartalmazó urnát elhelyezték igen korán elhunyt férjed sírhalmába, a Nap kibújt a felhők mögül, s hirtelen meleg, engesztelő ragyogással töltötte be a tavaszi zöld temetőt.

Akkor nyugalmat és megkönnyebbülést éreztem gyászomban, hiszen tudtam és éreztem, hogy megérkeztél tartalmas és küzdelmes, de mégis szeretetteljes utad végére.

Most, e sötét, hideg őszi estén, ismét emlékezem rád, drága Nagynéném, szeretett Margóm!

ábrahám

Programajánló

Hírdetés

Minden jog fenntarva