booked.net

Hírdetés

2018. november 26., hétfő 17:08

Mint mondják, a remény hal meg utoljára.

Mostanában sok ember reménykedik abban, hogy talán majd jobbra fordul a sorsa. Meg tudja majd valósítani régen megálmodott céljait, vagy dédelgetett álmait. De sajnos ez ebben az országban csak egyre kevesebbeknek sikerül.

Legfőképpen azért, mert a körülmények eleve olyanok, hogy nem a tudás, a kitartás számít, hanem a hatalomhoz kapcsolódó párthűség. Ezt viszont jól megfizetik és jutalmazzák is. Sokan – amikor ezt felismerik – ilyenkor lelkileg összetörve feladják céljaikat, míg mások elkezdenek reménykedni, hogy azért egyszer mégis csak sikerülni fog, amit most a körülmények miatt nem tudtak megvalósítani.

A remény egyfelől erőt ad, a céljaink előbb-utóbb megvalósulnak, másrészt pedig tétlenségre kényszeríti az embert, hiszen a reménykedő ember általában nem cselekszik. Mert szintén a mondás szerint, segíts magadon, és az Isten is megsegít. Csak hát a jó Isten ebben a világban már nem igazán tud mindenkin segíteni, akin pedig kellene.

A remény olyan, mint a sötétben bátortalanul pislákoló gyertya, vagy mécses lángja. Aki reménykedik, az azt gondolja, hogy ez a kis gyenge láng majd képes lesz majd lángra lobbantani alkalmas időben az egész társadalmat, mely most pusztán csak reménykedik. Nemrég volt Halottak napja, és gyönyörű volt látni a temetőben a sok kis pislákoló gyertya és mécses fényét, melyek azért mégis csak bevilágították az egész temetőt.

A sok kis lángocska azt mondta nekem, hogy ne érezd úgy magad, hogy nincs más, aki egyetértene veled, mert a sok kis remény lángocskája mégis csak világosságot ad.

A remény mindig bizakodást ad, segíti jóra fordítani sorsodat, s legfőképpen abban tud segíteni, hogy a sok remény, mely az emberekben él, az összefogás révén, cselekedetté válik.

ábrahám

Programajánló

Hírdetés

Minden jog fenntarva